Szalonjainkban a modernkori, nyugati, olajos masszázsokat végezzük. Mindegyik masszázs a svédmasszázs 5 alapfogására épül. Ezek a simítás, dörzsölés, gyúrás, ütögetés, rezegtetés.
A masszázzsal kapcsolatos legrégebbi feljegyzések Indiából származnak. Fürdői és sportcsarnokai voltak, sportoltak, jógáztak, és azt masszázzsal egészítették ki. A masszázst egészségügyi és rituális célból egyaránt végezték. Az indiaiak hagyományos gyógyászati rendszerének tekinthető ajurvédikus kezelési mód eljárásait az i.e. 5. századtól kezdve jegyezték le szanszkrit nyelven.
A keleti masszázs a hagyományos kínai orvoslás része, filozófiai alapja a taoizmus. Az akupunktúrás pontokon keresztül harmonizálja a belső szervek közötti egyensúlyt. Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching), mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. Nagy hangsúlyt fektettek az egészség megőrzésére, életük része volt a testmozgás. A masszőreiket hosszú éveken keresztül képezték, és ennek titkát őrizték.
A nyugati orvoslás részét képező masszázsról már görög feljegyzéseket is olvashatunk. Ügyeltek a mozgásra, a táplálkozásra, sokat voltak friss levegőn, fürdőztek, ivókúrát tartottak és masszázsra jártak. A görögök a masszázst alkalmazták a sportolók edzésével kapcsolatban, de gyógyító célzattal is.
Az első modern – tudományos alapokra épülő – feljegyzéseket egy svéd vívómester, fiziológus, Pehr Henrik Ling (1776 -1839) írta. Ling mesternek nem volt célja létrehozni semmilyen különleges masszázst, csak alkalmazta vívó tanítványain, testedzés utáni regeneráció gyanánt, mintegy kiegészítőnek. Fogásait és koncepcióit később különböző nyugati orvosok kezdték el tanulmányozni szerte Európában, akik akkoriban – Ling mester származása miatt – svédmasszázsnak kezdték hívni.
Dr. Albert Hoffa, Németországban Ling módszerét továbbfejlesztette, tapasztalatai alapján leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban megírt „Masszázs kézikönyve” című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást.
